A Polgár Alapítvány az Esélyekért szervezésében Vándor Zene - Mozi - Színház járja az országot. Eddig két településen mozgattuk meg a helybelieket közös filmezéssel, gyerekprogramokkal Kővári "Borz" József és a Vándormozi jóvoltából, roptuk a táncot és együtt zenéltünk a Parno Graszt vezetésével, valamint merültünk el a KoMa Társulat színházi világában.
Az első helyszínünk Gyulaj, Tolna megyei település volt. A helyszínen készült fényképet a Parno Grasztnak, és személyesen Szász Márknak köszönhetjük.
Az utóbbi, Ároktőn zajlott eseményről Rácz Móni, a település CKÖ elnöke írt összefoglalót:
2010.04. 17-18
Vándor színház
11 óra magasságában megérkeztek a színészek, akik rögtön meghozták a kedvünket, a közvetlen viselkedésükkel, segítőkészségükkel. Mindenkihez volt egy kedves szavuk, és rögtön megkeresték a kapcsot, amivel közeledni tudtak a településünk lakóihoz. Szereztek egy foci labdát és közösen játszottak, jó volt látni, hogy vannak még emberek, akiknek nem a bőrünk színe számít, hanem emberként tekintenek ránk.
11,30 körül megérkeztek az operatőrök, és megindult a főzés, az elmaradhatatlan beszélgetés, ismerkedés. Én még életemben ilyen közvetlen, és barátságos emberekkel nem találkoztam, és a településen is ez volt visszhang, meglepő volt számunkra.
14-körül a színészek és az operatőrök elmentek kidobolni a rendezvényt és interjúzni. Itt volt egy kérésem: szerettem volna, ha két falubeli fiatal készíti az interjút. Én két olyan fiatalt választottam, akikről tudtam, hogy ez a pálya közel áll hozzájuk, és természetesen az is mérvadó volt, hogy egy roma és egy magyar származású diák legyen, meg akartam mutatni, hogy lehet együtt maradandót alkotni. Bízom benne, hogy sikerült.
Következett az ebéd, paprikás krumpli kolbásszal - nagyon finom volt, mindent bele adtunk, hogy jó legyen, de a visszajelzések is ezt mutatták. Elfogyott egy tele üst paprikás krumpli, és polgármester asszonyunknak köszönhetően finom csemegeuborkát is kaptunk hozzá.
Ebéd után felléptek a hastáncos lányaink, akik újabb sikert könyvelhettek el. A lányok fellépése után megérkezett a zenekar, ők számomra sokkal zárkózottabbak voltak, tőlük vártam volna azt, hogy közvetlenek lesznek.
Következett az átköltözés zárthelyre a tornatermünkben, és felkészültünk a filmvetítésre. A filmvetítés előtt összejött a csapat: a zenész fiuk húzták a nótát és közösen táncoltunk, daloltunk apraja-nagyja. Három filmet néztünk meg, abból kettő volt ároktői érdekeltségű. Nagyon megható volt látni azt, hogy a szülők a táncos jeleneteknél mennyire büszkék a gyerekükre, volt egy nagymama, és egy anyuka, akiket annyira meghatott a látvány, hogy elsírták magukat. A focis felvételnél a falu számára meglepő volt, hogy ilyen tehetséges gyerekünk van, nagyon örültek neki és az apa irtó büszke volt, jó volt látni.
Filmvetítés után következett a színház, a lányok előtte elvitték a gyerekeket rajzolni, addig a felnőttek fesztelenül élvezhették a színház nyújtotta élvezetet. Nagy meglepetés volt, hiszen nem vártam, hogy ennyire élvezni fogják, ennyi mosolygó embert rég láttam, ki tudtak kapcsolódni, most nem kellett a napi nehézségekre gondolni. A zenekar már csak hab volt a tortán, tökéletesek voltak, jó hangulatot varázsoltak, táncoltunk és daloltunk mindezt este kilenc óráig.
Másnap a fiúk újra felvették a kapcsolatot a településen élőkkel, újra interjúztak, és ismerkedtek. Polgármester asszonyunknak szerenádot adtak, aki nagyon sajnálta, hogy nem hallotta, mert a házba nem lehetet behallani, de megígértette, hogy ha még egyszer a falunkban járnak, a szerenádot újra megkapja. Összességében egy szuper napunk volt, és bízom benne, hogy az alapítvány meglep még bennünket ilyen kellemes napokkal.
Köszönöm a településünk nevében az alapítványnak, és mind azoknak, akik rész vettek abban, hogy ez a nap megvalósuljon.
Kelt: Ároktő,2010-04-19
Tisztelettel: Rácz Mónika
