2009.10.29.
13:13

Írta: az Alapítvány munkatársai

FUTBALL TEHETSÉGKUTATÓ PROGRAM

A Polgár Alapítvány tehetségkutató pályázatot hirdet a futball területén kimagaslóan tehetséges 12 és 13 éves fiúk számára

Forrás: C Orlando Florin Rosu | Dreamstime.com

A pályázatra jelentkezés határideje: 2010. 05. 31.

A pályázat célja olyan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok megtalálása, akik szeretnének a futballal komolyan foglalkozni, de helyzetüknél fogva nincs módjuk igénybe venni olyan sportklub vagy sportegyesület szolgáltatásait, amelyek szükségesek tehetségük kibontakoztatásához, a futballkarrier kiépítéséhez.

A pályázatra jelentkezők alkalmasságát tehetségkutató szakemberek értékelik. A legtöbb pontot elért fiatalok bekerülnek az alapítvány "futballtehetségek" adatbázisába. A Polgár Alapítvány a fiatalok tehetségének fejlesztésére együttműködést alakított ki a Magyar Labdarúgó Szövetséggel.

A pályázaton való részvétel feltételei

- 1997. vagy 1998. születési év,
- hátrányos helyzet (a család rossz anyagi körülményei és/vagy elzárt kistelepülési lakóhely),
- legalább egy ajánlás, amely tartalmazza a fenti feltételeknek való megfelelést, a kimagasló tehetség feltételezését. Az ajánlást adhatja az iskola testnevelő- vagy más tanára, edző, illetve a fiatal környezetében élő a futballhoz értő személy (például a CKÖ tagja).

A kiválasztásról

A válogatókat a jelentkező fiatal lakhelyéhez közeli település sportpályáján rendezzük meg, melynek időpontjáról és helyszínéről a pályázókat levélben értesítjük.

A pályázatra jelentkezés menete

Jelentkezési lap letöltése Word formátumban
Jelentkezési lap letöltése PDF formátumban

A mellékelt jelentkezési lapot kell kitöltve eljuttatni az info@polgaralapitvany.hu e-mail címre, vagy a Polgár Alapítvány 1088 Budapest, Szentkirályi u. 11. 2/23. postacímre. A jelentkezést elküldhetik faxon is a +3612660374-es számra.

A pályázatról további információ kérhető naponta 10 órától 14 óráig a 06-1-266-1374 telefonszámon Szőke Zsuzsától. Az alapítványról és a programunkról tájékozódhat a www.polgaralapitvany.hu oldalon.

 

Szólj hozzá!

2009.10.29.
13:12

Írta: az Alapítvány munkatársai

Hosszú távra tervez a Reménypénztár

Forrás: az KultúrPart portálján 2009. szeptember 22.-én megjelent cikk

Hamarosan megkezdi tevékenységét hazánkban a bangladesi mintára működő Reménypénztár, mely a társadalom legszegényebb rétegei számára kíván esélyt nyújtani, nagyban építve a helyi kisközösségek összefogására és ösztönző erejére. Magyarországon Polgár András, Felcsuti Péter és Ujlaky András nevéhez köthető a kezdeményezés: a létrehozott Reménypénztár együttesen 300-400 millió forintnyi kölcsönt helyezne ki tevékenységének első két évében vállalkozói tevékenységre szerveződő kisközösségek tagjai részére kereskedelmi banki forrásokból. A néhány fős vállalkozói csoportok - "bokrok" - résztvevői először képzésen vesznek részt, és az első közülük csak ezután kaphatja meg az első hitelösszeget: ezt akkor követhetik a többieknek nyújtott összegek, ha megkezdődött az első részlet törlesztése. A kétéves pilot időszakban a program 400 résztvevővel számol. Polgár Andrással beszélgettünk.

Kezdjük az elején: honnan származik a Reménypénztár ötlete?

Az az alapítvány, amit a mélyszegénységben élő emberek, elsősorban roma családok támogatására, életkörülményeik javítására hoztam létre, azon a - naiv? - goldolaton nyugszik, hogy a civil szervezetek, civil pénzek segítik az államot, a mindenkori kormányokat feladatuk jobb ellátásában. A szolgáltató állam (oktatás, egészségügy, szociális ellátás stb.) a civilek nélkül nem tudja hatékonyan ellátni a feladatát, miközben a forrásokkal ő rendelkezik. Ahhoz, hogy az állam komolyan vegye az "alulról jövő" kezdeményezéseket, úgy döntöttem, hogy a saját pénzemet is olyan ügyek szolgálatába állítom, amelyeket ugyan a társadalom egészének közös kasszáját képviselő állam kellene, hogy finanszírozzon, de ő a maga elefántcsonttornyából nem érzékeli a "hatékony pontokat". Az eredeti elképzelésem egyébként az volt, hogy azt a pénzt, amit a szóban forgó célokra tudok szánni, odaadom egy alapítványnak, ami megfelelően tudja azt kezelni, de nem igazán találtam olyat, akiről el tudtam volna hinni, hogy jó helyen lenne náluk a pénz. Így aztán embereket kezdtem felkutatni, akik rendelkeznek megfelelő koncepcióval. Találtam olyat, akire rábíztam az ügyek vitelét. Eleinte csak oktatásról volt szó, de - minden mindennel összefügg alapon - sokkal többféle ügy lett belőle. Szakmámból eredően megpróbáltam gazdasági oldalról közelíteni, és így átcsúszott a kezdeményezés a munkanélküliség, a vállalkozások területére is.

Tehát az elképzelés menet közben is sokat formálódott?

Az a magánpénz, amit én tudok adni, ahhoz képest vajmi kevés, mint amit az állam így-úgy, nem igazán hatékonyan elköltött az utóbbi években, nem is beszélve az Európai Unióról. Egyénileg viszont sok, ahhoz meg pláne rengeteg, hogy csak úgy terméketlenül szétszóródjon mindenfelé. Ezért valamire koncentrálni kell. Mivel egy átláthatatlan szörnyűséghalmazról beszélünk, azt gondoltam, találni kell egy keskeny mezsgyét, amin át belehatolhatunk a sűrűjébe, és esetleg a későbbiekben odavonzhatunk más forrásokat is. A pénzt nyilván sokféleképpen el lehet költeni. Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója - alapvetően egyébként magánemberként - nagyon jó partner lett ebben, ő maga is számos szociális kezdeményezést támogat. Így aztán először egy 150 millió forintos betét jött létre a Raiffeisen Bankban, amelynek fedezete mellett különböző civil szervezetek kapnak kamatmentes hitelt elnyert pályázati támogatások előfinanszríozására. A támogatások egyik nagy rákfenéje az utófinanszírozás. Mindenki a mélyszegénységet emlegeti, de mondjuk ki nyugodtan: egy roma szervezet eleve nem tud nyerni. Ha esetleg mégis, akkor azt mondják neki, hogy vagy tegyen be saját erőt, ami ugye nonszensz, vagy közlik, hogy utólag finanszíroznak mindent. Ez is agyonüti a dolgot. A betét azt célozza, hogy a szervezetek, akik már nyertek pályázatokon, vagy bizonyítható, hogy teljesítéstől függően kapnak majd pénzt, kapjanak kamatmentes hitelt addig, amíg nincs más forrásból - adott esetben a támogatásból - bevételük. Ez a módszer sem fenékig tejfel, a tapasztalatok alapján a kamatmentesség inkább támogatás jelleget ölt, így a visszafizetés kicsit döcögős.

Mi alapján alakult ki végül a végleges konstrukció?

Azok az emberek, akiket támogatni kívánunk, nyomorúságos körülmények között élnek ugyan, de mégiscsak fogyasztók, akármilyen kevés jövedelemből vagy uzsorahitelből tartják fenn magukat. Fogyasztanak ők is, csak éppen nem pont úgy és azt, amit mondjuk az átlagember a hipermarketekben megvásárol. Látni kell: ez a réteg mindenből a legrosszabbat és a legdrágábbat kapja. Nemcsak az uzsorahitel miatt kerül nekik minden ötször annyiba, mint másoknak, hanem mert olyan módon vannak elzárva a világtól közlekedésben és mindenben, hogy a kenyér, a tej és a hasonló alapvető cikkek ára is irreális mértékben megnövekszik, mire eljut hozzájuk. A lakhatásról és egyebekről már nem is beszélek. Mit jelent egy 8-10 tagú családra egy mosás, amikor a házban nincs víz, és a falu végéről kell kannákban odahordani a vizet az egyetlen darab tárcsás mosógéphez? Ez egy felnőtt nő számára egy teljes napi munka, aki például már csak az ilyenek miatt sem tudna elmenni dolgozni. Vagyis egy idő után egyértelművé vált: nemcsak pénzügyi szempontok alapján kell gondolkodnunk, hanem valamilyen speciális terméket kell létrehoznunk. Láttuk, hogy a grameen-modell alapján működő intézmények Amerikától Spanyolországon keresztül Lengyelországig mindenhol léteznek, így aztán úgy döntöttünk, valami hasonlóba kezdünk Magyarországon is. Felcsuti Péter felkarolta a kezdeményezést. Ha ő nem érzi ezt magáénak, a dolog sosem jött volna létre ebben a formában. Emellett a legkomolyabb entitások - kezdve a Deloitte-tól a Bankárképzőn át a Közgazdaságtudományi Intézet munkatársaiig - ingyen dolgoztak éjjel-nappal a projekten, időt és pénzt nem kímélve. Komoly előzetes kutatásokat kellett megfinanszírozni. Maga a pilot arról szól, hogy egy kétéves program keretében, nem több mint 4-500 embert próbálunk elérni, és ennek alapján eldől, működőképes lehet-e a modell Magyarországon. A folyamatban rengeteg önkéntes vesz részt.

A grameen-modell eredetije ázsiai, tehát gyökeresen más társadalmi és gazdasági környezetben funkcionáló intézetekről beszélünk. Mennyiben lehet adaptálni a hazai viszonyokra azt, ami ott jól működik?

Nyilván az alapvonások megmaradnak - a csoportosság, a vállalkozási jelleg, a folyamtos konzultáció stb. -, de sok más változik. Hogy csak egy példát mondjak, Bangladesben, ahonnan a kezdeményezés származik, nem nagyon épült ki szociális háló. Tegyük hozzá, adózás sem nagyon van ezen a szinten. Nálunk azonban igen. Ilyen értelemben az egyik legnagyobb probléma, amivel meg kell küzdenünk, pontosan az, hogy miként válhatnak kezdő, gyakorlatilag teljesen tapasztalatlan, az adózást talán még hírből sem ismerő emberek adózóvá úgy, hogy ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint a szociális segélyek révén. Hangsúlyozom: akikről beszélünk, nem azért tudtalanok, mert a képességeik rosszabbak, hanem mert iskolázatlanok, bankszámlával soha életükben nem találkoztak, és így tovább. Vagyis az eredeti modellt az itt tervezettel sok tekintetben már nem nagyon lehet összehasonlítani, de az alapgondolat azonos. Léteznek egyébként más kezdeményezések is itthon. Dobrev Klára és csapata például egy fogyasztási hiteleken alapuló modellen dolgozik, és ők is azt mondják, hogy a bangladesi modellből indultak ki, kifejezetten az uzsorahitelek ellen. Virágozzék száz virág - a miénk is egyfajta kísérlet, amiről nagyon reméljük, hogy beválik.

Mi az a grameen-modell?

Az eredeti Grameen Bankot egy bangladesi üzletember, Mohamed Junusz hozta létre az 1970-es években. A később számos más hitelintézet mintájául szolgáló bank a szó szoros értelmében vett nincsteleneknek nyújt hitelt: olyanoknak, akiket a pénzintézetek nem tekintenek ügyfelüknek. A modell lényege szerint öt különböző személy öt különböző vállalkozásra kap pénzt a banktól, de nem egyszerre, a további tagok hitelezése attól függ, az elsőként felvevők elkezdték-e visszafizetni a pénzt. A csoport vezetője mindig utoljára kapja meg a saját hitelét. Vagyis a tagok felelősek egymás sikereiért. A kifejlődött Grameen-modellben nyolc csoport, azaz negyven ember találkozik hetente, ami szélesebb, közösségi szinten is ösztönzi a résztvevőket a hitelek visszafizetésére. Junusz bankja 7,5 millió mikrohitelt helyezett ki összesen mintegy 7 milliárd dollár értékben, a tartozásokat az adósok 98 százaléka rendezte. A modellt a minta alapján azóta több mint 60 ország adaptálta saját viszonyaihoz.

Banki szinten rentábilis tud lenni egy ilyen kezdeményezés, vagy ez mellékes?

Nem tud. Éppen ezért - legalábbis kezdetben - "normál" kereskedelmi bank ezzel az "üzlettel" nem tud mit kezdeni. A dolog értelme pont az, hogy olyan - rossz szóval - mentori hálózat működik, aminek révén az alanyok a hitel mellett folyamatos tanácsadást is kapnak. Vagyis a rendszer működtetése olyan létszám-, bér- és képzési igényt támaszt, hogy összességében semmilyen kamat mellett nem lenne megtérülő. Másrészt viszont pontosan azon állami feladatokat és szolgáltatásokat hivatott némiképpen támogatni, mint az oktatás, munkához juttatás, képzés, adózóvá válás, és a többi. Egy ilyen modellben tehát a profitnak nincs közvetlen szerepe azt leszámítva, hogy bizonyos költségeknek meg kell térülniük. Mindebből az is következik, hogy a kezdeményezés pártpolitikától független, kormányzati ciklusokon átívelő állami támogatást igényel. A támogatás szót idézőjelben mondom, hiszen mint mondtam, alapvetően állami feladatokat látunk el, amit nyilvánvalóan állami forrásból kell finanszírozni. Annyiban újdonságról van szó, hogy úgy fordultunk az államhoz, hogy a keretek már adottak, bent van a szükséges civil pénz, és igazából az államot invitáljuk a programba, nem pedig fordítva, ahogyan az Magyarországon szokásos. A megtérülés így "társadalmi szintű"; adózó / járulékfizető emberek jobb lakókörnyezetben fogják iskolába járatni a gyerekeiket. Az igazi siker, hogy kikerülnek a rendszerből, mert már a kereskedelmi bankok is ügyfelet, kívánatos adóst látnak majd bennük.

Nem gyakoriak az olyan vélekedések, melyek szerint már maga az elvi kiindulópont is hibás?

De igen. Gyakran elhangzanak olyan érvek, hogy "ugyan, ezek az emberek már teljesen elszoktak a munkától", ezek viszont rendszerint íróasztal mögött ülő "hivatalos" szájakból érkeznek. Ebből következően persze kevés fogalmuk lehet arról, hová és milyen csatornákon kell eljuttatni a pénzt. Ezt azok a civilek tudják jobban, akik az adott régióban élnek, és közvetlen rálátásuk van arra, milyen hiányokat szenvednek el az érintettek. Ez az oka egyébként annak is, hogy cigányok uniós pénzekhez sem jutnak, hiszen már ezen az alsó szinten kilökik őket. Ha arról van szó, hogy adjanak-e pénzt egy kertészeti vállalkozásnak az egyik leghátrányosabb helyzetű térségben, vagy fessék ki valahol a polgármesteri hivatal hátsó udvarának falát, utóbbira adnak. Ez egy felfogható, látványos történet: fejlődik a falu, mert szép lesz a fal.

Mennyiben ösztönzi ez a rendszer azokat, akik így akarnak magukon segíteni?

Ahhoz, hogy valaki támogatásban részesüljön, nem elég nagyon szegénynek lenni, kell valami saját ötlet és elszántság is. Tehát az illetőnek meg kell mondani, ő milyen vállalkozást szeretne indítani, miért lát ebben fantáziát, és ehhez minden segítséget megkap a könyvelőtől az adószakértőn át egészen a pénzig. Létrejön egy nonprofit zrt., amely alkalmazza a mentorokat - vagy más néven "reménygazdákat" -, akik járják a vidéket: ők részben hitelalkuszok, részben tanácsadók. Amikor az ügylet létrejön, a Raiffeisen Bank adja a hitelt refinanszírozási forrásokból. A bank "ingyen" dolgozik, a szolgáltatásért - tekintettel az ügy szociális jellegére - pénzt nem fogad el. A bank a hitelező, ott bonyolódik majd minden adminisztráció: az üzemeléshez kidolgoztak egy külön IT-, illetve nyilvántartási rendszert. A bank a hitelezési veszteség egy részét is magára vállalja. Magyarul kiépül egy olyan apparátus és egy olyan interaktív módon megvalósítandó program, mely kifejezetten arról szól, hogy ha beválik - és ugye a tanulmány egyik legfontosabb része épp a sikerkritériumok meghatározása -, folytatódjék. Vagyis nem arról van szó, hogy a második év végén húzunk egy vonalat és kezdünk mindent előről. A szervezetnek mindezt tudnia kell a folytatáshoz. A legjobb szakemberek segítségével mérjük és vizsgáljuk, hogy a két év alatt mit érhetünk el a szóban forgó településeken azokhoz képest, ahol mindez nem működik. Annak is óriási jelentősége van, hogy a kísérleti időszakban miként választjuk ki a résztvevő településeket.

Ha a két éves próbaidőszak tapasztalatai pozitívak lesznek, az azt jelenti, hogy ez a modell régiós szinten vagy akár országosan is megoldást jelenthet egy sor problémára?

Ezzel a kifejezéssel nagyon óvatosan kell bánni. Nem akarom ugyanis bárkinek azt sugallni - főleg ebben a fázisban nem -, hogy itt most "megoldunk" valamit. Nagyon sokféle probléma egyfajta megközelítéséről van szó, ami egy bizonyos helyzetben lehet jó megoldás. Ez annyit jelent, hogy adott esetben nem 4-500, hanem többezer, sőt, a családokat is számítva tízezres nagyságrendű ember számára nyújthat komoly segítséget. De hogy univerzális megoldás lenne, azt nem hiszem. Először ugye azt is bizonyítani kell, hogy működőképes, hiszen kisvállalkozásokról beszélünk, ahol nem az a siker, hogy a vállalkozó megkapja a pénzt, amiből több kolbászt tud vásárolni, amit másnapra megeszik, és ott tart, mielőtt az egészet elkezdte. A siker itt az lenne, ha a rendszer két-három év múlva is működne. Úgy találtuk ki a mechanizmust, hogy minden résztvevő nagyon kevés hitellel indul, de mindig kaphat újat és újat. Az adott csoport többi tagja is attól függően kap újabb hitelt, hogy az előzőket visszafizették-e. Tehát kifejezetten hosszú távú működésre tervezünk. Az a cél, hogy az adott vállalkozás évek múlva is működjön, méghozzá úgy, hogy már nem is kap mindenféle extra támogatást, mert megáll a saját lábán. De egyébként, ha a kérdés erre irányul: igen, úgy gondoljuk, hogy országos szintre kell fejleszteni a kezdeményezést.

Mik a legveszélyesebb buktatók, amik a kezdeményezés sikere ellen hatnak?

Nagyon sok ilyen van. Mindjárt egy veszély például, hogy ha a dolog sikeres lesz, önkéntelenül is feljebb csúszik az igénylők anyagi színvonala, azaz ha csak olyanok kapnak hitelt, akik biztosan vissza tudják fizetni azt, az a nagyon szegény réteg, akik érdekében létrejött, emiatt kiszorulhat a rendszerből. Mindig nagyon oda kell majd figyelni azokra, akik kereskedelmi banki szempontból abszolút hitelképtelenek, és semmilyen más módon nem juthatnának pénzhez. Aki már kereskedelmi hitelt is fel tud venni, azokat nem szabad bevonni.

A mai magyar társadalmi és politikai környezet sem feltétlenül kedvező.

A jelenlegi állapotok semminek sem kedveznek - kivéve persze az ordas eszmék hordozóit -, nekünk sem, ugyanis a mi kezdeményezésünkhöz közös akaratra van szükség. Ha egy kormány úgy dönt, hogy ehhez a programhoz ők nem adják meg a támogatásokat - és itt most nem pénzről beszélek elsősorban, hanem szabályozásbeli kedvezményekről - meghal a rendszer,. Vagyis alapvető, hogy egyetértés legyen az alapokat illetően, és legalább a kísérlet működhessen, hogy kiderüljön, érdemes-e mindezt csinálni. Jelenleg nincs meg az a konszenzus, ami arról szól, hogy az érintett embereknek úgy kell segíteni, ahogy magunkon is segítenénk: meg kell adni nekik a lehetőséget ahhoz, hogy ők ráncigálják ki saját magukat a gondokból. Itt nem arról van szó, hogy valaki akkor kap segélyt, ha gyomlál a polgármester kertjében, hanem jövőképet kap, illetve szerez. Méghozzá, ha úgy tetszik, pozitív diszkriminációs alapokon, hiszen azokon a helyeken próbálunk tevékenykedni, ahol tudjuk, hogy gyakorlatilag csak, vagy többségében cigányok élnek. És ez nem azt jelenti, hogy ha odajön valaki, aki nem cigány, de "megfelel" a kritériumoknak, az nem jöhet. Dehogynem! A csoportok eleve önszerveződéses alapon jönnek létre. Ha a közeg az előítéletekből indul ki, nincs mozgásterünk.

Eszerint sokan így állnak hozzá.

Mielőtt az igrici uborkaföldön megkezdődött a munka, meg kellett venni a földet, aminek ötven tulajdonosa volt. Amikor kiderült, hogy cigányok művelik majd, a tulajdonosok egy része azt mondta, nem adja el a területet, egy másik részük pedig háromszorosára, ötszörösére emelte a vételárat, pedig nem használták. Vagyis a cigánynak, akiről ugye azt mondják, nem dolgozik, ne legyen földje, mert akkor dolgozna. Ebben a hangulatban tényleg nem egyszerű érvényesülni.

Most még ugyan csak a kísérleti szakasz előtt állunk, de lehet tudni, hogy maguk az érintettek hogyan állnak az elképzelésekhez?

Különböző helyeken különböző módon reagálnak magára a kezdeményezésre is: van, aki nem érti - hiszen soha az életben nem találkozott még vállalkozói hitellel, van, aki rögtön meglátja benne a lehetőséget. Két borsodi, egymástól 20 kilométerre lévő település is rendkívüli módon tud különbözni egymástól attól függően, hogy közel vannak-e mondjuk Ózdhoz. Van, ahol tíz évvel ezelőtt még volt munka, és a gyerekek látták az apjukat munkába menni, máshol meg már harminc éve nincs munka, és ott már a nagypapa sem dolgozott. Az egyéb kezdeményezések - például iskolaszervezési akciók - is kihatnak arra, hogyan fogadják a dolgot, egészen olyasmikig, mint hogy a helyi cigánytelep mennyire különül el a falutól, mennyire érvényesül a helyi iskolában a szegregáció, és így tovább. Ami a gyakorlati tapasztalatokat illeti, egyelőre csak az uborkatermesztő projektről tudok beszámolni, ami analóg, bár a hitelkonstrukció ott más. Ennél a kezdeményezésnél van egy ember, aki felvállalta a dolgot, és tűzzel-vassal, éjjel-nappal vitte a hátán - nyilván úttörőként, önfejűen, sok hibát elkövetve. De ezen sincs semmi meglepő, hiszen az ott dolgozók korábban soha az életben nem termeltek uborkát, és fogalmuk sem volt, hogyan kell. Számos tényezővel nem is kalkuláltak. A lényeg az volt: kezdjék csak el a munkát, és szembesüljenek ők maguk a nehézségekkel. Nem az a fő cél, hogy egy éven belül visszafizessék a hitelt, még ha ők hiúságból ezt is szeretnék. Tehát nagyon fontos, hogy mindenütt legyen kezdeményező erő. Kicsit csalunk is a kísérletben, hiszen az első pár helyre nem rábökős technikával esett a választás, hanem olyan településekre megyünk, ahol tudjuk, hogy már van valamiféle közösség, akik gondolatilag valamennyire azonosulni tudnak a célokkal. A lényeg végülis az, hogy ha néhány helyen működik a dolog, akkor valószínűleg a többi helyen is működni fog.

Draveczki Ádám

3 komment

2009.10.29.
13:11

Írta: az Alapítvány munkatársai

Küzdelmes mérkőzés, újabb megérdemelt győzelem

Szeptember 19-én, szombaton került sor a Kisebbségi Területi Válogatottak Országos Tornájára. A rendező Aszód városa volt. A Magyar Labdarúgó Szövetség képviselőivel történt nyári találkozás alkalmával csapatunk meghívást kapott az eseményre, mely felkérés egy, a Galgamente csapata ellen vívandó mérkőzésre szólt.

Szombat délelőtt a Polgár Alapítvány csapatának 15 játékosa érkezett meg az aszódi futballpályára, hogy ismét bebizonyíthassák, érdemes rájuk odafigyelni. A nívós esemény jó alkalmat szolgáltatott erre, hiszen a tribünön az MLSZ számos prominens képviselője és sok más futballszakember megjelent, akik ráadásul készségesen eleget tettek az Alapítvány azon kérésének, hogy egy előre elkészített formanyomtatványon részletesen értékeljék a csapat tagjainak kvalitásait, a gyerekek pályán nyújtott teljesítményét.

A torna programján négy mérkőzés szerepelt, melyek közül sorrendben a harmadik találkozó volt a Polgár Alapítvány és Galgamente csapatainak összecsapása. A pályára való megérkezést követően a gyerekek részt vettek az esemény ünnepélyes megnyitóján, megtekintették az első, a helyi Fiúnevelő Intézet Tura csapata felett aratott gólzáporos győzelmét, majd elfogyasztották korai ebédjüket a város főterén található étteremben.

Innen visszatérve, újra bekapcsolódtak a pályán, illetve a pálya mellett felállított színpadon zajló eseményekbe. Ezúttal ugyanis átmenetileg nem a labdarúgásé volt a főszerep az aszódi seregszemlén. A szervezők - gondoskodva a közönség, s nem kevésbé a résztvevő labdarúgók egyéb formájú szórakoztatásáról - meghívták az eseményre LL Juniort és csapatát, akik egy órás, felhőtlen hangulatú koncerttel teremtették meg a kellő hangulatot a Polgár Alapítvány mérkőzésére.

A csapat LL Juniorral

A meccs délután két órakor, kifejezetten meleg, késő nyári időben vette kezdetét. Az Alapítvány játékosai vadonatúj felszerelésben, fehér, számozott, illetve feliratozott mezt és piros nadrágot viselve léptek pályára a kék dresszben szereplő Galgamente-játékosokkal szemben.

A Polgár Alapítvány csapata a Szirtes Zsolt - Nagy Géza - Budai Elemér - Orsós Sándor - Tóth Gábor - Kanalas Richárd - Sarkadi Róbert - Orsós Dániel - Árvai Zsolt - Budai Dávid - Tóth Richárd összeállításban lépett pályára. A mérkőzés 2x25 perces volt, s a játék során az edzőknek lehetőségük volt folyamatosan cseréket végrehajtani. Így került a pályára Horváth Krisztián, Budai László, Somogyi Gábor és újoncként, a kapusposzton szereplő, tiszakarádi Oláh Gergő.

A mérkőzés első 8-10 percében az ellenfél akarata érvényesült a pályán. A Galgamente csapatának játékosai mind erőnlétüket, mind szervezettségüket tekintve a Polgár Alapítványos fiúk fölé nőttek. Ám mivel Szirtes Zsolt hálójába nem sikerült betalálniuk, lelkesedésük folyamatosan csökkent, s ezzel párhuzamosan az Alapítvány csapatának játékosai egyre inkább magukra találtak a kezdeti visszafogottság után. A fiúk azonban ebben a játékszakaszban is inkább egyéni képességeiket csillogtatták, s ez a technikai tudásban megmutatkozó fölény - párosulva a már a Csepel elleni meccsen is tapasztalt, a magyar pályákon ritkán látható küzdőszellemmel - hamarosan eredménnyel is járt. Már a félidő derekán is túl járt a mérkőzés, mikor is a Galgamente kapujától mintegy 20 méterre szabadrúgáshoz jutott a Polgár Alapítvány. A pontrúgást a - többek között - kivételesen erős lövéseiről ismert Budai Elemér végezte el, s laposan ellőtt labdája a sorfalon megpattanva vágódott a kapu jobb alsó sarkába.

A bekapott gól megzavarta a Galgamentét, s a félidő hátralévő perceiben az Alapítvány csapata irányította a játékot és több alkalommal is ziccerig vezették támadásaikat, ám helyzeteik kimaradtak, így az eredmény a félidőt jelző sípszóig már nem változott.

Az Alapítvány csapatának vezetőedzője Kun István a szünetben arra kérte játékosait, hogy az egyéni megmozdulások helyett próbálják fokozottabban alkalmazni a kombinatív csapatjátékot, különös tekintettel az ellenfél védekezőharmadában történő összjátékra. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a csapat első félidőben keveset foglalkoztatott balszárnyát gyakrabban és tudatosabban igyekezzenek mozgósítani a játékosok.

A csapat

Habár utasításait a játékosok csak részben voltak képesek betartani, mégis, a második játékrész első felében a Polgár Alapítvány csapata teljes mértékben uralta a pályán zajló folyamatokat. A piros-fehér fiúk egymás után alakították ki gólhelyzeteiket, míg az ellenfél erejéből csak néhány kósza távoli lövésre futotta.

Az Alapítvány leginkább az Árvai Zsolt - Tóth Ricsi - Budai Dávid - Sarkadi Robi támadótandem agilis, dinamikus, gólratörő játékának köszönhetően került ily jelentős fölénybe.

Ugyanakkor, hiába dolgozott ki számos rendkívül veszélyes helyzetet a Polgár Alapítvány, további gólt mégsem sikerült elérnie. Ennek következtében a mérkőzés vége igencsak izgalmasra sikeredett. A Galgamente - kihasználva két, majd két méteres játékosa testi adottságait - igyekezett az Alapítvány kapujának előterébe ívelgetni a labdát. Az utolsó öt percben szép játékot már nem, kétségbeesett küzdelmet annál inkább láthatott a publikum. A játék ekkor már nagyrészt a Polgár Alapítvány csapatának játékterén folyt, a vendégjátékosok csak elszórtan próbálkoztak egy-egy kontratámadással. A Galgamente erős nyomás alá helyezte az Alapítvány kapuját, ám igazán veszélyes helyzetet így sem sikerült kialakítaniuk a kék mezeseknek.

A csapat

Maradt az 1:0, mely eredmény a mérkőzés összképét, s a kidolgozott helyzetek számát tekintve reálisnak mondható. A Polgár Alapítványos játékosok keményen megdolgoztak a győzelemért, sikerük így teljességgel megérdemelt.

Köszönjük a szervezők szíves vendéglátását!

Szólj hozzá!

2009.10.29.
13:09

Írta: az Alapítvány munkatársai

Sikeres bemutatkozás - Győzelemmel debütált a Polgár Alapítvány csapata

Szeptember első hétvégéjén ismét találkoztak a Polgár Alapítvány ifjú futballistái. Az egy hetes nyári edzőtáborozás után ezúttal egy rövidebb összetartás szerepelt a programban. A helyszín ez alkalommal is a Csillebérci Szabadidő- és Ifjúsági Központ volt, ám az edzésekre és a vasárnapi mérkőzésre a közeli KFKI pályán került sor.

A három napos programra azok a 13 és 16 év közti labdarúgók kaptak meghívást, akik a nyári edzőtábor során a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtották. A tábor kezdete előtt nem sokkal derült ki, hogy egyik erősségünk, Tóth Ricsi - önhibáján kívül - mégsem tudja vállalni a részvételt, így helyére a tiszakarádi Budai Laci került, aki 12 évével a keret legfiatalabb tagja lett.

A szeptember 4-i péntek reggel igen korán indult a Polgár Alapítvány csapatát alkotó 13 játékosnak. A gyerekeket külön autók szállították a Budai-hegyekbe, ahol kora délután már át is estek az első, átmozgató jellegű edzésen. A szakmai munkát a Polgár Alapítvány csapatának főedzője, Kun István irányította, segítője Budai László volt.

Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, a nyári táborba ellátogató MLSZ-tisztségviselők meghívták csapatunkat a területi kisebbségi válogatottak szeptember 19-én, Aszódon rendezendő országos tornájára, mely rendezvényen csapatunk egy barátságos mérkőzésen kap majd lehetőséget arra, hogy megmutassa tudását a tornára ellátogató számos szakembernek és az érdeklődő közönségnek.

Az erre a megmérettetésre való minél alaposabb felkészülést szolgálta a hétvégi csillebérci program. Azonban, hogy ne teljen el tétre menő küzdelem nélkül a három nap, s hogy a csapat kvalitásai meccshelyzetben is tesztelve legyenek, a Polgár Alapítvány a Magyar Labdarúgó Szövetséggel karöltve azon munkálkodott, hogy a csapat már vasárnap összemérhesse erejét egy másik alakulattal.

Az erőfeszítéseket siker koronázta. Szeptember 6-án, délelőtt 11 óra után nem sokkal a Polgár Alapítvány csapata a Szirtes Zsolt - Orsós Sándor - Tóth Gábor - Budai Elemér - Nagy Géza -Budai Dávid - Sarkadi Róbert - Kanalas Richárd - Horváth Krisztián - Orsós Dániel - Árvai Zsolt összeállításban kifutott a KFKI pályára, története első mérkőzésére. Az ellenfél az Unione Csepel FC U15-ös csapata volt, mely alakulat a Budapest Bajnokság első osztályában szerepel.

A Polgár Alapítvány ezúton is köszöni a csepeli gyerekeknek és vezetőiknek az együttműködést és a mérkőzésen tanúsított profi és sportszerű hozzáállást!

A találkozóra tökéletes időjárási körülmények közt került sor, s a pálya állapota is ideálisnak volt mondható. A Polgár Alapítvány csapata - betartva a vezetőedzői utasítást - már a mérkőzés kezdetén igen lendületes és támadó stílusban lépett fel. A várakozásokat felülmúlóan, az első 20 perc során szinte egyoldalú játék folyt a pályán. A Polgár Alapítvány kevéssé összeszokott csapatának tagjai olyan fokú technikai virtuozitásról, pozitív értelemben vett agresszivitásról és taktikai fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot, mely még az ellenfél táborát is elismerésre késztette. A játékosok ráadásul egészséges önbizalommal, s ami talán még fontosabb, egymásért is hajtva-küzdve tették a dolgukat a pályán.

Ez a lendületes kezdés némiképp meglepte az ellenfelet. Ennek köszönhetően, az utolsó pillanatban a kezdőcsapatba nevezett 13 éves Horváth Krisztián előbb egy kontratámadást követő távoli bombagóllal, majd egy közeli lövéssel két gólos előnyhöz juttatta a Polgár Alapítvány csapatát.

A félidő vége felé ugyan némileg magára talált a csepeli együttes, ám mezőnyfölényt még ekkor sem sikerült kialakítania, sőt a Polgár Alapítvány csapata volt az, mely helyzetek sokaságát kidolgozva, s kapufáig is jutva igyekezett még tovább növelni a különbséget.

Fordulás után a csepeliek időszaka következett el. Edzőjüknek sikerült felráznia csapatát, s a csepeli játékosok láthatóan nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak, míg a Polgáros fiúkon kezdett kijönni a három napos edzőtábor okozta fáradtság. A játék képe ilyetén megváltozásának meg is lett az eredménye. A csepeliek egy szerencsétlen mozdulat után, öngóllal szépítettek. A gól után arra lehetett számítani, hogy folytatódik a Csepel feltámadása, s valóban a vendégcsapat játékosai egyre-másra alakították ki helyzeteiket.

A Polgár Alapítvány edzője cserékkel - Somogyi Gábor és Budai László beállításával - frissítette csapatát, s ennek, valamint a játékosok lelki erejének és kitartásának hála mégis az Alapítvány csapata szerezte a következő gólt. Budai Dávid egy szép szóló végén talált a hálóba.

A hátralévő játékidőben kiegyenlített küzdelem folyt a pályán. A találkozó végére mindkét csapat játékosain megmutatkozott a fáradtság, ami a kezdeti, fokozott iram ismeretében nem is volt meglepő. Egyre kevésbé dominált a szervezett csapatjáték, inkább az egyéni megmozdulások domináltak mindkét oldalon. Egyúttal a szabálytalanságok száma is megszaporodott a második félidő második felében, s ilyenformán a játék határozottan veszített folyamatos jellegéből.

A Budapest válogatottakat is felvonultató Unione Csepel FC 1-3-as állásnál sem adta fel a mérkőzést, s egy ügyes támadás végén elért találattal sikerült egy gólra felzárkózniuk. Így az utolsó percek kifejezetten izgalmasra sikeredtek. A Polgár Alapítvány játékosai nem akarták kiengedni kezükből a debütálásuk alkalmával oly remek játékkal már szinte megnyert mérkőzést, míg a Csepel FC hosszú évek óta együtt, s eredményesen szereplő focistái presztízsük védelmében hajtottak az újabb gólért.

A parázs jelenetekben is bővelkedő záró szakasz végül Árvai Zsolt kissé lesgyanús, ám mindenképpen szemfüles góljával a Polgár Alapítvány csapatának sikerét hozta. Elképesztő sebességével és harcos játékával Árvai már az első félidőben rendre veszélyt teremtett a csepeli kapu előtt, így kései gólja nagyon is megérdemelt kárpótlást jelentett a végül kimaradt korábbi helyzeteiért.

További akciókra már nem is igen volt idő, így a Polgár Alapítvány csapata, fennállása első mérkőzésén 4:2 arányban legyőzte az Unione Csepel FC-t.

A Polgár Alapítvány minden egyes játékosa elismerésre méltóan játszott, ám akadt néhány egészen rendkívüli teljesítmény is. A gólszerzőkön kívül említést érdemel még az eredetileg csatárként játszó, ám ezen a mérkőzésen a védősorba jelölt, s azt szinte hiba nélkül irányító Budai Elemér, a csapatérdeket mindenekelőtt szem előtt tartó, s több esetben is kritikus helyzetben mentő Orsós Sanyi, vagy ugyanebből a csapatrészből, a párharcokat rendre megnyerő Tóth Gábor. Szirtes Zsolt, 13 éves kapusunk teljesítményén pedig egyáltalán nem lehetett észrevenni, hogy ezt megelőzően rendes méretű kapuban szinte soha nem védett. A nyári tábor során a legtöbb pontot elért ároktői Sarkadi Robi is új poszton jutott szerephez a találkozón. A támadóként mérkőzések eldöntésére képes tehetségről Kun István éles szemének és szakmai felkészültségének hála kiderült, hogy labdaszerző középpályásként még inkább hasznára lehet csapatának. Mint ahogy hasznára voltak mindazok, akik ezúttal nem kerültek külön kiemelésre, s akikről annál szívesebben közölnénk méltató sorokat az aszódi mérkőzésen nyújtott remek teljesítményük apropóján!

Gratulálunk tehát a csapat, valamint az edzői stáb minden tagjának! Ez a siker a közös erőfeszítések eredményeként jöhetett létre, hiszen a játékosok megértették, hogy hiába rendelkeznek kivételes egyéni képességekkel, diadalra csak az vezethet, ha összetartó közösségként tudnak viselkedni a pályán kívül, s ha igazi csapatként képesek küzdeni egymásért a pályán.

A következő megmérettetésre az említett aszódi tornán kerül sor, szeptember 19-én, szombaton. A későbbiekben természetesen erről az összecsapásról is részletesen beszámolunk.

Szólj hozzá!

2009.06.25.
18:56

Írta: az Alapítvány munkatársai

FUTBALL TEHETSÉGKUTATÓ PROGRAM - A PONTOZÁSRÓL

 

A Polgár Alapítvány a futball területén kimagaslóan tehetséges, tehát jóval az átlag feletti képességekkel rendelkező gyerekeket, fiatalokat keres, és ennek megfelelően kell a válogatás során szerzett pontokat is értelmezni. Vagyis a maximum ponthoz közel állókat tartjuk a legígéretesebb teljesítményre képes fiúknak, de az alacsonyabb pont sem jelenti azt, hogy valaki nem tehetséges. Egy egyszeri megmérettetésen nem mindenki tudja a legjobb formáját mutatni, és az is igaz, hogy aki nagyon jól szerepelt, annak már egy alkalom is elég volt ahhoz, hogy bizonyítsa, kellően motivált és képes magából a legtöbbet kihozni.
 
A futball tehetség több, az átlagot meghaladó képességből tevődik össze. Ezek közül a legfontosabbakat vettük figyelembe a válogatás során. Így külön-külön pontozták a szakemberek:
1.      technikai/játék készséget,
2.      az agilitást (akaratot),
3.      fizikai felkészültséget.
 
·         A technikai készség esetében megfigyelési szempont volt a lábfejtartás és a lábfej akaratlagos mozgatási képességének a felmérése. Ez nagyon fontos, hiszen a játékot lábbal játsszák és a labda-láb kapcsolata elengedhetetlen a jó játékhoz.
 
·         Nézték azt is, hogy mennyire vagytok képesek megosztani a figyelmeteket a gyakorlatok és játék során, a beérkező rengeteg információt milyen gyorsan tudjátok feldolgozni, osztályozni, döntéseket hozni, a döntéseket cselekvéssel végrehajtani. Ez egy nagyon fontos képesség, hiszen a meccsek sem állnak másból, mint figyelem, játékhelyzet elemzés, döntések, döntések végrehajtása, alkalmazkodás.
 
·         A támadóknál megfigyelték a labdavezetés-cselezés milyenségét, technikai kivitelezését, sebességét.
 
·         Megfigyelték még az agilitás - ami megmutatja, hogy ki mennyire kész mindent megtenni a győzelemért –, hogy ki az, aki próbál minden körben maximális teljesítményt nyújtani, aki nem vár a másikra, hanem ő maga akarja megoldani a feladatot, hezitálás, várakozás nélkül.
 
·         A játékban az eredmény helyett azt figyelték, ki hogyan viselkedik egy játékhelyzetben, azaz mennyire volt vállalkozó, mennyit vállalt magára, amiket elvállalt, azokat milyen minőségben tudta végrehajtani.
 
·         Megfigyelési szempont volt még az állóképesség, tehát, hogy mennyire bírtátok, mennyire fáradtatok el a végére.
 
Összefoglalva tehát: az kapott magas pontszámot, aki támadó felfogású, vállalkozó szellemű, agilis, gyors, jó állóképességű játékosnak mutatkozott. A szakemberek egymástól függetlenül, de ugyanazon szempontok szerint értékelték a látottakat.  20 pontot lehetett maximálisan kapni kategóriánként, így a három kategória összeadott pontjai alapján az elérhető maximális pontszám 60 pont.
 
Az alábbi táblázat megmutatja, hogy ki mennyi pontot ért el. Mivel a válogatást tovább folytatjuk, most még ebből nem lehet látni, hogy kiknek fogjuk felajánlani a futballakadémiába való felvételt. Ami most biztos az, hogy azokat a résztvevőket, akiknek a pontszáma 40 pont fölött van, azokat meghívjuk egy egyhetes ingyenes edzőtáborba. Erről minden érintettnek küldünk majd a címére részletes ismertetőt.

1 komment

süti beállítások módosítása