2008.11.06.
16:12

Írta: polgaralapitvany

Interjú Szőke Judittal, a Polgár Alapítvány az Esélyekért igazgatójával

MAF: Hadd kezdjem egy idézettel: „Hiába fordítottak meglehetősen nagy összegeket a cigányság helyzetének javítására a rendszerváltás óta, a célokat a programok elaprózottsága miatt nem sikerült elérni-állapította meg a számvevőszék.” /Népszabadság, 2008. május 10./

 

Miben lesz más, mitől lesz hatékonyabb a Polgár Alapítvány az Esélyekért?

 

SZJ: Az alapítónak, Polgár Andrásnak az volt a kívánsága, hogy az a pénz, amit közcélokra fölajánl, Magyarországon a legnehezebb helyzetben lévő csoporthoz jusson el. A feladat tehát az volt, hogy kitaláljuk, hogy azok között a szervezeti és pénzügyi keretek között, amit az alapító meghatározott-, vagyis, hogy az elkövetkező pár évben egymilliárd forintot szán erre a célra, illetve létrehoz egy szervezetet, amely alapítvány-formában működik, hogyan tudna valós változásokat elindítani jónéhány romák által lakott településen.

 

MAF: Mire jutottak?

 

SZJ: Egy ilyen nehéz és elég ellentmondásosan megítélt probléma kezelésére több alternatíva is kínálkozik. Egyrészt az, hogy kiválasztunk egy konkrét területet - mondjuk foglalkoztatás, oktatás, egészségügy, lakhatás - és azon belül támogatunk célokat. Az oktatás például az a terület, ahol az adományozók talán a legbiztosabbnak látják a programjuk eredményességét. Van ennél zűrösebb, nehezebb terep is - amit végül mi is választottunk -, hogy komplex módon nézünk rá a magyarországi cigányok problémáira, de nemcsak arra, hanem arra is, hogy mit csinált, illetve mit akar, vagy nem akar csinálni ezen a területen az állam, az EU, a hazai civil szféra, az önkormányzatok. Tehát elhatároztuk, hogy nem függetlenítjük magunkat egyetlenegy szereplőtől, illetve folyamattól sem, ami Magyarországon most ez ügyben van. A stratégiánkban ezt így fogalmaztuk meg: Alapítványunk felelős társadalmi szereplőként stratégiai együttműködések kialakítását kezdeményezi valamennyi civil, és magán szereplővel, különösen profit orientált szervezetekkel, azokkal a magánszemélyekkel, akik jelentős tőkével rendelkeznek, hogy adományozással és egyéb módon vállaljanak aktív szerepet a szegénység, a kirekesztődés, a diszkrimináció, a társadalmi feszültségek ellen. Alapítványunk a hátrányos helyzetű, kiemelten a cigány közösségek és egyének helyzetének javítása érdekében olyan közvetítő szervezetként kíván fellépni, amely választott értékei, kialakított eszközrendszere, forrásai alapján képesnek érzi magát arra, hogy az esélyteremtés érdekében új utakat kutasson és kövessen, a fellelhető erőforrásokat egymás szolgálatába állítsa.

 

MAF: Milyen konkrét feladatokra gondol?

 

SZJ: Ha felvállaljuk például, hogy az állami szervekkel értelmes együttműködésben dolgozzunk, akkor az első lépés az, hogy minden egyes programgazdát fölkeresünk. Minden egyes minisztériumot meglátogatunk és megnézzük, hogy ők mit csinálnak. Azt lehet látni, hogy minisztériumi szinten fogalmazódnak meg a programok a romák esetében is. Nem is a romák, hanem a hátrányos helyzetűek esetében. Az alapítvány azt tudja csinálni, hogy együttműködési megállapodásokat kezdeményez ezekkel a szervezetekkel. Egyrészt azért, hogy megkapja azokat az információkat - mondjuk a múltból -, amikkel csak ők rendelkeznek.

Milyen programok voltak eddig, azok milyen hatékonysággal működtek, milyen folyamatok indultak el egy-egy területen, kik azok az emberek, akiket kiképeztek, ha megbukott egy program, miért bukott meg. Azért kell a megállapodás, hogy ezekhez az információkhoz teljes körűen és legálisan hozzájussunk. Másrészt az együttműködési megállapodásnak az is a lényege, hogy mi folyamatos visszajelzéseket adunk a terepen szerzett tapasztalatainkról és a romák igényeiről, szükségleteiről, a helyi rendszerek működéséről, anomáliáiról. Arra számítunk, hogy ezek alapján változások is történhetnek.

 

MAF: Sikerült már megállapodniuk az állami szervekkel?

 

SZJ: Egyelőre nem. Ebből látszik, hogy Bajnai Gordonnak az a többször hangoztatott kijelentése, hogy a civil szervezeteket be akarják vonni és számítanak rájuk az Eu-s programokban is, még nem élő gyakorlat.

 

MAF: Milyen okai lehettek az elzárkózásnak?

 

SZJ: Egyrészt nem is értették, hogy hogy van az, hogy egy civil szervezet egymagában bekopog és akar valamit. Gondolhatják azt is, hogy miért pont veletek kössek én együttműködési megállapodást, mikor annyi civil szervezet van. A pontos választ nem tudom. Én a programom sikeressége érdekében azt gondolom, hogy egy ilyen együttműködési megállapodás a hatékonyságot növeli. Ha másik szervezet kezdeményez egy ilyet, akkor vele is együttműködési megállapodást kell kötni. Másrészt biztos, hogy kockázatos az állami szereplők számára, ha ezáltal nagyobb betekintést engednek a szervezeteik, programjaik működésébe. Van persze sikeres együttműködésre is példa, a MEH-hel például pontokba szedtük, hogy a roma ügy területén milyen feladatok ellátásában dolgozunk együtt. Ilyen például a jogszabályok előkészítése vagy még konkrétabban a 2009-es Örömkoncert megvalósításában való együttműködés.

 

MAF: Az állami szervek után kik a potenciális tárgyalófelek?

 

SZJ: Mivel elhatároztuk, hogy 2008-ban elsősorban Borsodban és Szabolcsban dolgozunk nem elég az államot végigkilincselni, utána jönnek a helyi szereplők, a kistérségi és a helyi vezetés. Látnunk kell, hogy az általunk kiszemelt magas roma arányú települések hogyan vannak benne a kistérségi tervekben, meg kell nézni a helyi fejlesztési terveket, hogy hogyan azonosítják be és miként kezelik a romák problémáit. Miután már sok ilyet megnéztünk, az látszik, hogy nem igazán érzékenyek ezek a programok a cigányok valódi problémáira. Azaz, arra az áldatlan állapotra, hogy nincs munkájuk az embereknek, segélyezett létre vannak kárhoztatva, képzetlenek és ez csak újratermelődik. Még mindig sok gyerek nem végzi el időben az általános iskolát és sok helyen még mindig nincs elég óvodai férőhely. Másrészt ezek a tervek a helyi feszültségeket sem kezelik. Mindenütt ugyanazok a fejlesztések vannak függetlenül attól, hogy ki lakik ott. Útépítés, járdaépítés, vízbevezetés, gáz. Mindenütt ez van. Akkor is, ha olyan településre megyek, ahol 100%-ban roma a lakosság és akkor is, ha nincs egy sem.

 

MAF: Felkészületlenség ez, vagy politikailag kényes kérdés?

 

SZJ: Azt gondolják a települési önkormányzatok, hogy ez nem az ő dolguk – nem tudok mást mondani. Azt mondják, hogy ez egy társadalmi probléma, viszont amikor ilyen célú pályázatokat írnak ki - bár ilyenre nem nagyon van példa - nem ezt találják meg a sok pályázat közül. A helyi önkormányzatoknak pályázatíró cégek keresgetnek általában és tőlük nem várható el ez a fajta érzékenység.

 

MAF: Hol és hogyan lehet akkor mégis megkezdeni a munkát?

 

SZJ: A mezőcsáti kistérségben kezdtük el a munkát, ahol - hála egy másik civil szervezet korábbi projektjének - sokkal nyitottabbak a felvetéseinkre és bizalommal vannak egy kívülről jövő kezdeményezés iránt. „Szűz terepen” sokszor „ellenségnek”, állóvízbe hajított kőnek tűnünk. Az edelényi kistérség több településén is ott vagyunk.

 

MAF: Milyen területeken kezdte meg, illetve kezdi meg tevékenységét az Alapítvány?

 

SZJ: Négy fő célterületet jelöltünk ki:

1.            A leghátrányosabb helyzetű településeken élő romák életminőségének javítása.

2.            A romákkal szembeni előítélet és diszkrimináció csökkentése.

3.            Az oktatás területén a jogellenes elkülönítés elleni fellépés, illetve a cigánygyerekek és fiatalok középiskolai és felsőoktatási továbbtanulásának elősegítése.

4.            Azon kutatások és innovációk támogatása, amelyek a fenti célok megvalósítását új alapokra helyezhetik.

 

Konkrétabban: Az első a romák lakta települések fejlesztése, az önkormányzatok és civil szervezetek segítése, hogy alulról jövő kezdeményezésekkel kialakítsák a helyi fejlesztési programjukat és megtalálják a megfelelő, elsősorban Eu-s forrásokat a megvalósításhoz. Emellett szeretnénk a romák önbecsülését megerősíteni a kultúra, mint közvetítő eszköz segítségével. Tervezünk egy roma kulturális fesztivált Észak-Magyarországon, mely pár falunak az ehhez kapcsolt fejlesztések révén kitörést jelenthetne. Az iskolai szegregáció ellen fellépő szervezetek, illetve a középiskolai továbbtanulást segítő programok támogatása ugyancsak fontos célunk. Végül pedig a kutatások és innovációk ösztönzése. Hamarosan pilot programot indítunk el a mikrohitelezés kipróbálására, illetve elindul egy olyan kutatás, amely a telepeken élő romákra irányul.

 

MAF: Kik alkotják a kuratóriumot és hány munkatársa van az alapítványnak?

 

SZJ: A kuratórium tagjai: Király Júlia, Kóczé Angéla, Felcsuti Péter, Polgár Tamás, Virág György Egyelőre 3 főállású alkalmazottunk van, mely hamarosan ötre emelkedik. Nem a nagy apparátus a lényeg, hanem hogy mind több külsős, leginkább helyi szakértőt vonjunk be a munkába. Célunk, hogy minden egyes programunkat követően hagyjunk „magunk után” képzett szakembereket, köztük sok romát is, akik zálogai a fenntarthatóságnak.

 

 

Az interjú – „Állóvízbe dobott kő” címmel - a Magyar Adományozói Fórum 9. számú hírlevelében jelent meg, amely teljes terjedelmében megtekinthető itt:

 

http://www.donorsforum.hu/files/Magyar_Adomanyozoi_Forum-Hirlevel9.szam_.pdf

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://polgaralapitvany.blog.hu/api/trackback/id/tr39754175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.